XXXX

Újabb szabi. Mivel a születésnapom hetén dolgoztam, mint gép, megérdemlek egy kis döglést. Elég rémisztő belegondolni, hogy negyven lettem. Én rohadtul nem érzem magam annyinak, mármint mentálisan; testileg néha igen, sőt. Horror, na.

Írni szeptember vége óta nem írtam. Akkor fejeztem be Az Ősök áldását. Nem tudom, lesz-e valami a Horizontból, vagy az Ősök… folytatásából. Az a két-három ember biztos örülne, aki már olvasta, de nekik annyi is elég lenne, ha simán elmesélném. Kifogytam az álmokból? Nem. De egyre többet megtartok magamnak belőlük.

(Jó, tudom, az igazából XL, de az hülyén nézett ki a címben.)

 

Share

Paradigma

Nincs is jobb, mint az éves januári szabim. Érdekes módon még elintézendő dolgaim is akadnak, amikhez jól jön ez a pár nap. Persze azért megalszom a magam idejét… Végre helyrerázódott a bioritmusom. 

Legelőször a november óta fontolgatott tarot-pakli vásárlást. A nagy választékból az arany tarot-t választottam – a népszerű-veszélyesnek kikiáltott Crowley-paklit hanyagoltam, amúgy is évek óta van nálam egy csomaggal belőle.

Elbumliztam a harmadik kerületbe, mondom elmegyek a Paradigmába. Ez egy ezoterikus bolt volt, ahová megboldogult vasutas koromban jártam. Még könyveket is kölcsönözhettem onnan. Na most se könyvtár, se bolt, se semmi. Valami internetbank van a helyén, meg se néztem pontosan. Kicsit elszomorodtam: nem jó szembesülni azzal, hogy a múltam egy darabja – kötődjön hozzám bármilyen kis mértékben – eltűnt.

A paklit később minden gond nélkül megrendeltem a neten, ahol már nézegettem korábban is a webáruházak kínálatát. Ez a kis kitérő ezúttal egy nem szükséges, de számomra mégis tanulságos út volt.

 

 

arany

Share

Önzetlen segítség

Szevasz, haver. Figyelj, hallom, hogy nem megy a fogyókúra. Gondoltam besegítek egy kicsit. Nem, ne is tiltakozz, megérdemled.

Mit szólnál egy jó kis gyomorrontáshoz? A decemberi szezon után, elvégre nem vagyok szörnyeteg. Dolgozd csak ki magad, az éjszakázás után úgyis könnyebb lesz elkapni. Mondjuk először arra fogsz gyanakodni, saját magad okoztad a vesztedet, és csak később tudod meg, hogy nem is olyan nehéz mostanság összeszedni egy vírust.

Naszóval. Mondom, mi a terv: karácsonykor, vasárnap felébredsz, hogy fáj a hasad. Eddig oké, akinek ekkora bele van, ne csodálkozzon. Aztán megjön a kedved egy kis epés hányáshoz. Csak epét, semmi mást – ne aggódj, ki fog ott ürülni minden. Aznap ehetsz mondjuk… mondjuk egy darab kekszet, azt a két éves fajtát, amit a konyhaszekrényben találsz. Vizet kortyokban ihatsz. Ennyi elég is, úgysem fogod pazarolni az energiádat. Csak fekszel és kész.

Hétfőn már ehetsz egy rántottát, de csak óvatosan, nem sietünk. Ha ezzel megvagy, kedden hajnalban jöhet majd a hasmenés. Ne aggódj, akkor már csak folyadékot fogsz veszíteni. Odabent a melóban akár ehetsz is, de ismerlek, egy almánál meg fogsz állni 😀 Este engedélyezett a pirítós, rá egy szelet sajt, esetleg egy kis felvágott.

Akkorra nagyjából készen is leszünk.

Szerda reggel, mikor kint állsz majd a villamosra várva, elnézed a reggeli mozgást. A tökéletesen mindennapos reggelt, ahogy egy-két madár elrepül a világosodó égen. Semmi nem lesz másképp, mint előző napokon, te mégis másnak, újnak látod majd az egészet.

És majd csak akkor fogod megköszönni.

 

Share

Évenkénti kötelező

A legutóbbi bejegyzésemet követő rövid időszakban sikerült befejeznem az eroikat. Az írás végső címe Az Ősök áldása lett, a reménybeli két folytatás címe majd erre a címre fog rímelni. Nem kis munka volt megírni, de a véghajrában, az utolsó oldalaknál már nem tudtam abbahagyni.

Három emberről tudok, aki eddig olvasta. Nem mintha boldog-boldogtalan kezébe nyomtam volna, és nincs kitéve minden oldalon – egyiken sincs-, de azért hónapok alatt lehet végezni 53 oldallal. Na mindegy.

Jön az új év, maradnak a régi tervek, amik még nem valósultak meg. Plusz egy jó kis tapasztalás, amiről a következő bejegyzésben írok.

 

Boldog új évet kívánok mindenkinek!

 

 

img_20161228_134707

 

Share

A legsötétebb napok…

Amiknek lassan vége.

Az egész hónap munkával telt, és ez nem túlzás. November 29-én kezdtem az éjszakát, december 5-én volt egy szabad estém… de ez minden. Azóta melózom, alszom, eszek, lélegzek. Ennyi.

Sok-sok ember van, akinek rosszabb, mint nekem, egy percig sem vitatom. Mindössze elfáradtam.

Amúgy sem írtam már hónapok óta, se ide, se máshova, máshogyan. Legutóbb körkérdést intéztek az egyik kötet íróihoz, amelyikbe történetesen én is írtam, kivel mi érdekes történt. Egyértelműen a netes figyelemfelkeltés volt az indíték, nem a valós érdeklődés – egy évekkel ezelőtt megjelent kötet esetében nem tudom, mi a terv ezzel -, de akkor sem tudtam volna mást mondani, ha kedvem lett volna: semmi érdemleges nem történt, nem történik.

Később talán fog. Az írás maga hiányzik, és később lesz rá időm. Az eroik történetét már csak le kell gépelni. Gondoltam rá, hogy a hónapban elbíbelődöm az Üres horizonttal is, de hamar kiderült, ez képtelenség. Majd.  

Share

Nincs gond

Úgy néz ki, nem lesz komolyabb baj a csípésből. A bőrgyógyász írt fel nekem bogyót meg kencét – utóbbit nem is használom,  nincs szükségem a hűsítésre -, és úgy tűnik, ennyi elég is. A bokám és a lábfejem még cipóra dagadt pár este, de aztán ez is mérséklődött. 

Folytathatom az írást is, ha sikerül legyőznöm a gátló tényezőket, amelyeknek a nagyját természetesen én magam teremtem magam számára. Csak a szokásos: kétségek, érdeklődés hiánya, apró kis faszságok, amik elvonják a figyelmem, ésatöbbi.

Mindamellett az eroik története hosszú lesz. Nagyon. Nem honlapra való, ahol már abba belefárad az olvasó, ha két oldalnál többet kell olvasnia, és nyugodtan védekezhet a szemfáradással (amiben egyébként igazat kell adnom). Előbb-utóbb viszont elkészül, erre mérget vehettek.

Share

Baj

És ismét eltelik egy nyár. nagy ügy.

Ha nem lennék tulajdonképpen egy helyhez szegezve – na jó, ez erős túlzás -, és tiszta lenne a fejem, az eroik történetét írnám. Sajnos ez most nem megy, és ez nem elhatározás kérdése.

Múlt hétvégén szalonnasütésen voltam. Születésnap, ilyesmi. Estefelé – úgy hiszem, akkor – megcsípte valami a lábamat. Én ezt italos fővel nem is nagyon vettem észre, másnap délután tűnt fel csak a kivörösödött lábszáram.

Parasztgyerekként nem tulajdonítottam nagy jelentőséget a dolognak. Gyerekkoromban egyszer ment rajtam végig valami allergiás reakció, ami két órán belül el is múlt. Nos, ez nem.

Hétfőre rosszabb lett, keddre még rosszabb. A gyulladáshoz, vörös bőrhöz társult még kis kóválygás, levertség is (az idő is közrejátszhatott ez utóbbiban, franc tudja). Estére a bokám is extrém módon bedagadt. Ma szünnap, szóval doki. 

Nem jutottam be… ahová először mentem, azt mondták, lakhely szerint nem oda tartozom. Érdekes, akkor rosszul tudta, hogy kötelesek ellátni. Ahová küldtek – természetesen légvonalban 2-300 méterre az albérlettől – nem volt már rendelés. A doki szabadságon, aki helyettesíti az más időben rendel. oké.

Szóval most itt ülök. Keveset mozgok, de lassan ennem is kéne. A lábamon egy régi, vizes póló, nyomom magamba a kalciumot, aztán meglátjuk. Az éjjel lohadt valamennyit a bokám, és mintha az egész gyulladás vándorolna most már. Holnap doki, így vagy úgy.

Share

Biztos…

… feltűnt, hogy egy jó ideje nem írtam ide. Olyan nagyon máshová sem. Egyszerű a magyarázat: más dolgok vonták el az időm és a figyelmem. Magyarul kummantottam.

Póker, játék (cím szerint az Elder Scrolls Online és a jó öreg WoW, de a Dayz is bejátszott), házimunka, hasonlók. Mataék élnek és virulnak – egyelőre -, de még mindig ott hasalnak a vízmosásban, a leendő emberprédát lesve. Rövidesen talán tovább lépnek.

Amúgy az időszak minden hűhó nélkül eltelt.

Minden hűhó nélkül harmincnyolc lettem, amit egy fergeteges zabálással ünnepeltünk meg. Minden hűhó nélkül beköszöntött a tavasz, aztán esetleg a nyár, de ebben még nem vagyok olyan biztos. Aztán minden hűhó nélkül kiléptem a Spiritartból. Nem hagyhattam nagy űrt, mert csak egyetlen reakcióról van tudomásom, szóval jó döntésnek érzem. Később több momentum is igazolta ezt.

Más. A Hazafelé című novellám mmegjelent egy antológiában, és Fonyódi Tibor személyesen – na jó, facebookon -, gratulált hozzá. Ez nagy öröm és megtiszteltetés nekem. Lányos zavaromban nem is tudtam rendesen válaszolni neki, annyira megilletődtem.

 

Share

Haladás

Végre befejeztem a hosszú beszélgetős részt. Kaptam közben jó, használható tanácsokat Srentől, amik igaz egybevágtak az én terveimmel is, de megnyugtattak. És gondoskodtak arról, hogy ne feledkezzek el a szabott irányról.

Még egy rövid kitérő a sámánhoz, aztán indulhat is a csapat. Most kell egy nap az agyaláshoz. A sztori megvan, kb. a második történet feléig, de a hangulati elemeket össze kell szednem. Állítólag jól keverem a modern és a törzsi környezetet, tárgyakat. Erre kicsit rá is erősítek.

Share

Pause, vizsgálódás, keresgélés

Pillanatnyi szünet az írásban. (Amúgy fejben szinte a Peremen élek, alszom. Nem tudom, ebből mennyi fog meglátszani a novellában. De megtehetem, szóval nincs veszély.)

Az ok kis körülnézés. A szokott bizonytalanság: jó-e egyáltalán, amit csinálok. Hosszú, 2-3 oldalas párbeszéden vagyok túl, ilyet nemigen használtam még fel – sőt, több novellámban egy szó sem esik hangosan. Plusz Vadászó sem beszél:)

Rohannék már előre, de persze a felvezetést is minél jobbra akarom, mint mindig. Nem baj: mire odaérek, a főbb szereplők cucca  meglesz, a jellemükkel együtt. Egyiküknek – a törzs bajnoka, a fejére olyan tetkó kerül, ami egy csupasz koponyává változtatja azt (nem igaziból, csak nem lehet felismerni az eredeti arcvonásait) – kiegyenesített kaszát akartam a kezébe adni. Eddig jó, hatékony fegyver lenne, DE.

Nem használható csonkolásra, a kasza pengéje túl törékeny ehhez. Eleve kalapálják, úgy élezik, a kaszálás közbeni fenést leszámítva. Apró kis fatuskón, aminek az alján kihegyezett facövek, tetején egy mini fémüllő van. 

Naszóval. Csináljunk egy hibridet. A nyél maradjon a fogantyúval, mint a kaszánál, de a pengét vegyük vastagabbra, erősebbre, egyenesebbre vagy kifelé görbülőre. Olyanra amivel már le lehet csapni egy-két csontos végtagot. Egész Európában használtak hasonlót (fogantyú nélkül). Meg japánban, Kínában, az oroszoknál. Mindenhol örültek egy fasza kis szálfegyvernek, úgy látszik.

Egy csatacsépen viszont alig kell változtatni. Milyen remek, hogy ennyi gyilkolószerszámot kitaláltak eddig! Nekem csak válogatnom és egy kissé “Peremesítenem” kell.

 

Share