Pause, vizsgálódás, keresgélés

Feljegyezte: Hematith | Egyéb | 2015. február 12. csütörtök, 21:47 |

Pillanatnyi szünet az írásban. (Amúgy fejben szinte a Peremen élek, alszom. Nem tudom, ebből mennyi fog meglátszani a novellában. De megtehetem, szóval nincs veszély.)

Az ok kis körülnézés. A szokott bizonytalanság: jó-e egyáltalán, amit csinálok. Hosszú, 2-3 oldalas párbeszéden vagyok túl, ilyet nemigen használtam még fel – sőt, több novellámban egy szó sem esik hangosan. Plusz Vadászó sem beszél:)

Rohannék már előre, de persze a felvezetést is minél jobbra akarom, mint mindig. Nem baj: mire odaérek, a főbb szereplők cucca  meglesz, a jellemükkel együtt. Egyiküknek – a törzs bajnoka, a fejére olyan tetkó kerül, ami egy csupasz koponyává változtatja azt (nem igaziból, csak nem lehet felismerni az eredeti arcvonásait) – kiegyenesített kaszát akartam a kezébe adni. Eddig jó, hatékony fegyver lenne, DE.

Nem használható csonkolásra, a kasza pengéje túl törékeny ehhez. Eleve kalapálják, úgy élezik, a kaszálás közbeni fenést leszámítva. Apró kis fatuskón, aminek az alján kihegyezett facövek, tetején egy mini fémüllő van. 

Naszóval. Csináljunk egy hibridet. A nyél maradjon a fogantyúval, mint a kaszánál, de a pengét vegyük vastagabbra, erősebbre, egyenesebbre vagy kifelé görbülőre. Olyanra amivel már le lehet csapni egy-két csontos végtagot. Egész Európában használtak hasonlót (fogantyú nélkül). Meg japánban, Kínában, az oroszoknál. Mindenhol örültek egy fasza kis szálfegyvernek, úgy látszik.

Egy csatacsépen viszont alig kell változtatni. Milyen remek, hogy ennyi gyilkolószerszámot kitaláltak eddig! Nekem csak válogatnom és egy kissé “Peremesítenem” kell.

 

Share
Nincs hozzászólás »

Még nincs hozzászólás.

Leave a comment