Éltem…

Feljegyezte: Hematith | | 2013. március 9. szombat, 22:44 |

Olvasási nézet

Éltem sosemvolt ál-életet;

Oly buta volt, olyan idétlen.

És mégis majdnem bolonddá tett,

Míg elfért egy nyitott tenyérben.

 

 

Csak magamat türtőztetem,

Mondhatom, már nem sokáig.

Fehér föld az én földem,

Nem csoda, hogy alig látszik.

 

 

Hozd el nekem a tudást,

A magot, a szívek szívét

– Mondd, kiáltsd, mi a lényeg?

Előtted hajtok fejet.

 

 

Ha nem felelsz, megkérdezem

Mindenkitől, aki szembejön.

Színes esőre várok éppen

– Valaki majdcsak rám köszön.

 

 

Share
Nincs hozzászólás »

Még nincs hozzászólás.

Leave a comment