Mítosz

Feljegyezte: Hematith | | 2013. március 9. szombat, 22:46 |

Olvasási nézet

… Aztán elzuhant Kadmón, világunk ős-teste.

Megrendült minden. A Káosz forrott merőn;

Bugyborgott a lét, s a nyugvó fejtetőn,

Törzsön, lábakon szétvált a fény, az este.

Széthullt az anyag, párok különváltak,

Új formák születtek – Újforma szülöttek, torkukban gátak

Szakadtak – s Kadmón eltűnt lassan…

Csontjából lett a kő

Velőjéből a magma

Húsából a föld

Egésznek hatalma

Koponyája égbolt

Állkapcsa a mélység

Bal szeme a Nap

Jobb a Hold, a Szépség

Lélegzete szél

Agyveleje felhő

Ágyéka vad dzsungel

Haja zilált erdő

Vére víz, vörös-kék,

Delfinőrző karám,

Szívéből egy darabka –

Egyik ősöm talán.

 

Share
Nincs hozzászólás »

Még nincs hozzászólás.

Leave a comment