Az én nevem

Feljegyezte: Hematith | | 2013. március 9. szombat, 22:51 |

Olvasási nézet

Ajkakra tapasztott tenyér parancsol,

Hogy elmúljon, ami kell;

Ráncok közt sikkad a Múzsa csókja

S az Angyal: menekül.

Szalad, megretten

Visszanéz, felrebben.

Teste világít; kell, hogy legyen

Egy szó, melyen

Megpihen, csúcsos füstfelhő-hegyen

Egy zug, hol észre nem veszem!

Cserébe enyém a nyugalom,

A híres Láncot Oldó.

Ajkakra szorított tenyér parancsol

Hogy ne kelljen, ami nem lehet.

Alámerülök hát megint. De akkor is…

Az én nevem: Sajgó Szeretet.

Share
Nincs hozzászólás »

Még nincs hozzászólás.

Leave a comment