Ha meghalok

Feljegyezte: Hematith | | 2013. március 9. szombat, 23:19 |

Olvasási nézet

Mire egykor büszke voltam,

Amit csak magamban láttam:

A nap, a hold, a csillagok

– Enyém lesz, ha meghalok.

 

Büszkeségem, teljességem,

Szerelmem – versben s zenében.

Éjszakák és nappalok

– Enyém lesz, ha meghalok.

 

Többiektől különcségem

– Mikor égtek, dideregtem -,

Körteremben egy sarok

– Enyém lesz, ha meghalok.

 

Nyíllal tűzdelt céltábláim,

Éles torkú hiénáim,

Gúnytól csepegő gyilok

– Enyém lesz, ha meghalok.

 

Szabad lelkem – nagy fantaszta,

Sült bolond: a vihar hozta.

Mennydörgés és villámok!

– Enyém lesz, ha meghalok.

 

Akárhonnan is nézem,

Csak elvesztem életem.

De:

Jól kiismert kőarcok,

Gúny, alázat, por, piszok,

A név, melyet kiáltok,

S melyre választ nem várok,

Gyűlölettel telt marok,

Ég-káromlás, ős-szitok,

Ördögök és angyalok,

Démonok és kerubok,

Örömök és bánatok

– Mind enyém, ha meghalok!

Nem tudod, mit én tudok…

 

Share
Nincs hozzászólás »

Még nincs hozzászólás.

Leave a comment