Rémálmok

Feljegyezte: Hematith | | 2013. március 9. szombat, 23:23 |

Olvasási nézet

A gennyes kelés dalra fakad,

Szájadba tömi énekét.

Rémületed halk neszre riad:

Mélyzöld ajkak tárulnak szét.

 

Kopogtatásra ajtód nyitod,

Két hű vendég áll előtted;

A rothadó, az Élőhalott,

S a Vámpír – ismered őket.

 

Bűzös, meddő masszában rohansz,

Így messzi álmok a hegyek.

Mögötted sötét árnyfalanx

Vonít, üget – égő szemek…

 

Irreális, őrült hadsereg,

A szakadékba rugdal mind;

Tested vérben hempereg,

Zuhansz, sikoltasz már megint.

 

Sírva ébredsz a nap fényére.

Örömödben sírsz – ám tudod,

A színjátéknak nincs vége,

Csak egy szereplő távozott…

Share
Nincs hozzászólás »

Még nincs hozzászólás.

Leave a comment