Dac

Feljegyezte: Hematith | | 2013. március 9. szombat, 23:24 |

Olvasási nézet

Kibújok a kövek alól,

Szétfeszítem a magot,

Ezt a magát körbefutó

Céltalan anyagot.

Felmászom a sziklán,

A fagyot leverem,

Ős-kacsok és indák

Szerteszórják, s bírják

Az örök áldozatot,

Túl az éles peremen.

Saját nevemen csüngve

Gyökeret eresztek,

Múltból a jövőbe fiat fakasztok;

Nemesítem, érlelgetem,

Farkas, nyúl vagy ürge

Fogaitól ölve védem,

Mellette virrasztok.

Tovább kapaszkodom,

Fel, fel, mindenhová,

Izmaim barnulnak,

Nyúlnak, tekerednek,

Elérek másokat

– Ki nem nehéz, magammal elviszem.

S ha fölém állnak,

Ölni-becsmérelni,

Késeikkel hangom szikrázhat csak össze:

“Kövek alól kibújt,

Magot összetört,

Fiat fakasztott,

Kopasz bú fagyasztott

Szívós vadszőlőt,

Fekete venyigét akarsz te, te letépni?”

 

Nem, nem tudsz letépni.

 

Share
Nincs hozzászólás »

Még nincs hozzászólás.

Leave a comment